szepfurtu

REPUBLIKÁNUS PÁRT

A Republikánus Párt (gyakran GOP, azaz „Grand Old Party” – régi nagy párt – néven is említik) az Amerikai Egyesült Államok két vezető politikai pártjának egyike (a másik a Demokrata Párt). A Republikánus Párt 1854-ben alakult három korábbi párt (a Whig Párt, az Északi Demokraták és a Szabad Föld Párt) koalíciójából, aki ellenezték, hogy a rabszolgaság tovább terjedjen, és modernizálni akarták az Egyesült Államokat. A párt bázisa eleinte az északkeleti és a középnyugati országrész volt, de az utóbbi időben nyugatra és délre is kiterjedt. A Republikánus Párt a modern politikai korban a két vezető párt közül a társadalmilag konzervatívabb és a gazdaságilag liberálisabb.

A párt vezetője az Egyesült Államok jelenlegi elnöke, George W. Bush. A Republikánus Nemzeti Bizottság elnökévé Ken Mehlmant jelölte ki Bush 2005 januárjában. 2002 és 2005 között többségben voltak a képviselőházban és a szenátusban. Jelképük az elefánt, színük – nem hivatalosan – a vörös.

A párt alapítása óta megválasztott huszonkilenc amerikai elnökből tizennyolc volt republikánus. Az ötven államból jelenleg huszonnyolcnak van republikánus kormányzója, az állami törvényhozásban egyenlő szerepet vállal a Demokrata Párttal.

A párt ideológiája

A republikánusok társadalmi kérdésekben konzervatívabbak, gazdasági téren liberálisabbak. mint a Demokrata Párt. Hisznek az egyén felelősségében, a kisebb kormányzatban és a magánvállalkozásokban. Szoros szálak fűzik őket mind a nagyvállalatokhoz ("Wall Street"), mind a helyi, kis cégek tulajdonosaihoz ("Main Street"). Az 1981-es elnöki beiktatási beszédében Ronald Reagan így foglalta össze nézeteit a kisebb kormányzatról: "A jelenlegi válságban nem a kormány a megoldás a problémákra; maga a kormány a probléma."

A republikánus jelöltek nagy része ellenzi az abortuszt, az azonos neműek házasságát és a kisebbségi kvótákat. Támogatják a szabad iskolaválasztást. Gazdasági téren a szabadabb versenyt, a kisebb szabályozást és az adók csökkentését támogatják. Ellenzik a kockázatvállaláson alapuló egészségbiztosítási rendszert, helyette az egyéni biztosítási számlát támogatják, kiegészítve rászorulók megsegítésével. Támogatják a fegyvertartást és az illegális bevándorlókkal szembeni keményebb fellépést.

Nemzetközi kérdésekben neokonzervatív politikát folytatnak a terror elleni harc és az afganisztáni és iraki katonai műveletek tekintetében. A Közel-Keleten és máshol a világban a demokráciát próbálják elterjeszteni. Küzdenek az ENSZ megreformálásáért, a korrupció visszaszorításáért. A párt nem ért egyet a Kiotói Jegyzőkönyvben foglaltakkal, mert azokat nem tartják hatásosnak a globális felmelegedés megállításában.

DEMOKRATA PÁRT

A Demokrata Párt az Amerikai Egyesült Államok két vezető politikai pártjának egyike (a másik a Republikánus Párt). A pártot jelenlegi nevén Andrew Jackson alapította az 1820-as években, de eredete visszavezethető Thomas Jeffersonig és a Demokrata-Republikánus Pártig (1792). Az egyesült királyságbeli Konzervatív Párttal együtt a világ két legrégebbi pártjának egyike. Jelenleg demokrata párti többség van Szenátusban és a Képviselők Házában. 20 állam törvényhozó testületét irányítják demokraták, és 28 demokrata kormányzó van. 2005-ben relatív többségbe kerültek a törvényhozásban, de még mindig kevesebb helyet foglalnak el, mint tíz éve. Jelképe a szamár.

A párt ideológiája

A Demokrata Párt politikai nézetei az Egyesült Államok progresszív hagyományaiban gyökereznek. A Párt által gyakorolt progressszivizmust gyakran modern liberalizmusnak hívják, nemzetközi kontextusban gyakran szociális liberalizmusnak, hogy megkülönböztessék a klasszikus liberalizmustól. Egyesült Államokbeli vonatkozásban baloldali párt.

A Párt szorgalmazza a személyi szabadságjogokat, egyenlő jogokat és lehetőségeket, és a kormány beavatkozásával szabályozott szabad vállalkozásokat. A Párt szerint a kormány fontos szerepet kell hogy játsszon a szegénység és a társadalmi igazságtalanságok enyhítésében, akkor is, ha ez progresszív adóztatással és a kormány szerepkörének növelésével jár.

A párt elveit és értékeit nehéz összefoglalni, és nem mindegyikkel ért egyet a párt minden tagja. A párt politikai platformja a delegáltak többségének véleményét tükrözi, és rendszerint nagy hatással van rá az év elnökjelöltjének személye.

A Demokrata Párt állásfoglalása

• Költségvetés

A demokraták úgy gondolják, a nagy költségvetési hiány akadályozza a gazdasági fejlődést, a piac instabilitását okozza, és oda vezethet, hogy meg kell szüntetni egyes szolgáltatásokat vagy újabb jövedelemre kell szert tenni, rendszerint adóemeléssel.

• A „Patriot Act”

A demokraták megszavazták a törvényt, azóta azonban a párttagok nagy része kifejezte aggodalmát a személyiségi jogok megsértése miatt. A Párt sikeresen megváltoztatta a Patriot Act egyes részeit, amelyek az egyéni jogokat veszélyeztették.

• Azonos neműek házassága és a melegek jogai

A Demokrata Pártot megosztja az azonos neműek házasságának kérdése. Egyes tagok legalizálni akarják a házasságot, mások az együttélést szorgalmazzák, megint mások pedig vallási okokból ellenzik. A legtöbben azonban egyetértenek azzal, hogy helytelen valakit hátrányosan megkülönböztetni a szexuális irányultsága alapján.

• Abortusz és a diszkrécióhoz való jog

A Demokrata Párt állásfoglalását az abortusz ügyében összefoglalja a „biztonságos, törvényes és ritka” kifejezés. A legtöbb demokrata a Roe kontra Wade ítélet alapján (melyet a Legfelsőbb Bíróság 1973-ban hozott) támogatja a nők abortuszhoz való jogát, és úgy vélik, a nőknek joguk van a kormány beavatkozása nélkül dönteni. Több demokrata úgy véli, a szegényebb nőknek joguk van hozzá, hogy a társadalombiztosítás állja az abortusz költségét.

A párt a témában egyre inkább középre sodródott. Egyes párttagok olyan programokat támogatnak, melyek igyekeznek csökkenteni az abortuszok számát, de azon igyekeznek, hogy az abortusz törvényes és mindenki által elérhető maradjon. 2000-es és 2004-es programjuk alapján az abortuszok számát azzal igyekeznek csökkenteni, hogy igyekeznek terjeszteni a tudást a fogamzásgátlásról, és szorgalmazzák az örökbeadást. New York állam szenátora, Hillary Clinton 2005 elején azt nyilatkozta, a szembenálló feleknek közös alapot kellene találniuk a nemkívánt terhességek megelőzésére, hogy így csökkenthető legyen az abortuszok száma.

• Bűnözés és fegyvertartási jog

A demokraták gyakran foglalkoznak a bűnmegelőzéssel, és úgy gondolják, a megelőző intézkedések sikeresek, azonkívül sokat megspórolnak az adófizetők pénzéből, amit a rendőrségre és az orvosi ellátásra költenek. Igyekeznek növelni a rendőrök számát. 2000-es és 2004-es programjuk alatt igyekeztek felszámolni a bűnbandákat és a drogcsempészetet. Ezen kívül foglalkoztak a háztartáson belüli erőszak kérdésével is.

A gyilkosságok csökkentése érdekében a Demokrata Párt az elmúlt száz évben különböző intézkedésekkel igyekezett korlátozni a fegyvertartáshoz való jogot. Ezek közül a leghíresebbek a National Firearms Act of 1934 (aláírta: Franklin D. Roosevelt), az 1939-es fegyvertartási törvény (szintén F. D. Rosevelt idején), az 1968-as törvény a fegyvertartási jogról (melyet Dodd szenátor terjesztett elő és Edward Kennedy szenátor támogatott), az 1993-as Brady Bill (aláírta: Bill Clinton) és az 1994-es Bűnmegelőzési Törvény (szintén Clinton alatt). Több demokrata azonban – különösen a vidéken, Délen és Nyugaton élők – kevesebb korlátozást szeretnének ebben az ügyben. A 2004-es programban a témával foglalkozó egyetlen kijelentés az 1994-es, támadófegyvereket tiltó rendelkezés megújítását kérte.

• Diszkrimináció

A demokraták egyenlő munkavállalási jogokat szeretnének biztosítani minden amerikainak nemre, korra, fajra, nemi identitástudatra, vallásra, hitre vagy származásra való tekintet nélkül.

A Demokrata Párt támogatja pozitív diszkriminációt (affirmative action) a múltbeli diszkrimináció jóvátételéért, és hogy biztosítsa, mindenkinek egyenlő esélye van az álláshoz jutáshoz, függetlenül a származásától vagy nemétől. A demokraták támogatják az Americans with Disabilities Act törvényt is, ami tiltja a testi vagy szellemi fogyatáksság alapján történő diszkriminációt.

• Környezetvédelem

A Demokrata Párt támogatja a környezetvédelmet, a természeti erőforrások védelmét és a környezetszennyezés elleni törvényeket.

• Egészségügy és egészségbiztosítás

A demokraták elérhető árú és minőségi egészségügyi ellátást szeretnének biztosítani minden állampolgárnak, és úgy érzik, a kormány hatáskörét ki kellene terjeszteni az ügyben. Sok demokrata támogatna egy országos egészségbiztosítási rendszert válaszként az egészségügyi szolgáltatások egyre emelkedő árára. Edward Kennedy szenátor nemrég jelentette ki, hogy szükség lenne egy „Orvosi ellátást mindenkinek” programra, a párt történetében pedig már Harry S. Truman elnök is felvetette az országos egészségbiztosítási rendszer szükségességét (a Fair Deal program részeként), de az Amerikai Orvosszövetség megakadályozta ennek valóra váltásában.

2004-es kampánya idején John Kerry kiállt az őssejtkutatás állami finanszírozása mellett.

Egyes demokrata kormányzók támogatták a kanadai gyógyszerek vásárlását alacsonyabb áruk miatt.

Történelme a közel múltban

A New Deal és a II. világháború (1933–1945)

A nagy gazdasági világválság meghozta a lehetőséget egy liberálisabb kormány színrelépéséhez, és Franklin D. Roosevelt elsöprő győzelmet aratott az 1932-es választásokon. Kampánya során megígérte az alkoholtilalom eltörlését és kritizálta Herbert Hoover hibáit.

Beiktatása után, 1933. március 4-én átfogó programmal állt elő, ez volt a New Deal. Ennek főbb elemei: a munkanélküliség megszüntetése, a mezőgazdaságból élők nehéz helyzetének megkönnyítése, a gazdaság helyreállítása és hosszú távra tekintő reformok, mellyel megakadályozható a válság újabb kialakulása.

A New Deal a gazdaság megszabályozását és a nehézségek elleni bebiztosítást tűzte ki célul. Két régi szó nyert új jelentést: a liberális most a New Deal Támogatóit jelentette, a konzervatív pedig az ellenzőit. A kozervatívabb demokraták Al Smith vezetésével 1934-ben megalapították az American Liberty League-t (Amerikai Szabadságliga), de nem sok sikerrel szálltak szembe a liberálisokkal.

Az 1932-es választásokból kifolyólag a demokraták nagy többséget alkottak a Kongresszus mindkét házában és a kormányzók között. Az 1934-es választások után ez fokozódott. Az 1933-as programokat (amelyeket történészek „az első New Deal”-nek neveznek) nagy egyetértéssel fogadták; Roosevelt megpróbálta elérni vele az üzletembereket, munkásokat, gazdálkodókat és fogyasztókat, a városokat és a vidéket is. 1934-re azonban egyre több nemtetszést váltott ki, hogy megpróbált eltávolodni üzletemberekből álló szavazóbázisától, hogy új, gazdálkodókra és munkásokra támaszkodó bázist alakítson ki.

Roosevelt 1934-ben nagyszabású törvényhozási programba kezdett (ezt nevezték el később „második New Deal”-nek). Ennek jellegzetessége a szakszervezetek létrehozása, a szociláis támogatás rendszerének országossá tétele, a társadalombiztosítás létrehozása, az üzleti élet nagyobb szabályozása (különös tekintettel a közlekedésre és a kommunikációra) és az üzleti haszon nagyobb megadóztatása voltak. Új, sokszínű többségi koalíciót hozott létre, a New Deal Koalíciót, melybe beletartoztak a szakszervezetek, a kisebbségek (főként a római katolikusok, zsidók, és – most először – a feketék is). A New Deal Koalíció felbomlásáig (1968) minden választást megnyert, kivéve az 1952-es és az 1956-os választást.

Roosevelt, miután az 1936-os választásokon újra elsöprő győzelmet aratott, bejelentette, hogy meg szándékozik növelni a Legfelsőbb Bíróság taglétszámát. A Legfelsőbb Bíróság többnyire ellenezte a New Dealt, ezért ez a bejelentés nagy ellenkezést váltott ki, az alelnök, John Nance Garner vezetésével. Rooseveltet a republikánusokból és a konzervatívabb demokratákból álló új Konzervatív Koalíció megakadályozta ebben a szándékában; az új koalíció Roosevelt elnöksége hátralévő részében egy az egyben uralta a Kongresszust és megakadályozta a liberális törvények nagy részének meghozását. Roosevelt fenyegetve érezte magát pártjának konzervatív részétől, és megpróbálta megtisztítani tőlük a pártot. 1938-ban kampányolni kezdett öt konzervatív demokrata szenátor ellen, ők azonban elvetették Roosevelt jogát arra, hogy beavatkozzon az államok ügyeibe, és mind az öten megnyerték a választásokat.

A New Deal liberalizmus a szociális segélyek és a szakszervezetek elterjedésével, az állampolgári jogok fejlődésével és az üzleti élet nagyfokú szabályozásával járt. Ellenzői, akik a vállalkozások nagyobb támogatottságát és az alacsony adókat akarták, elkezdték konzervatívnak hívni magukat.

Trumantól Kennedyig (1945–1963)

Roosevelt még elnöksége alatt, 1945. április 12-én meghalt, és Harry S Truman vette át a hatalmat. Kezdtek előbukkanni a mélyből a párton belüli szakadások. Henry A. Wallace volt alelnök háborús uszítónak nevezte Trumant szovjetellenes programjaiért, a Truman-doktrínáért, a Marshall-tervért és a NATO-ért. Wallace támogatóit és a szélsőbalt azonban 1946-48-ra kiszorították a pártból a Hubert H. Humphreyhoz, Walter Reutherhoz és ifj. Arthur Schlesingerhez hasonló fiatal antikommunisták. A jobboldal Truman belpolitikai döntéseit támadta. Hangzatos szlogenjeikkel („Elég volt már?” és „Tévedni Truman-dolog”) 1946-ban győztek a republikánusok – ez volt az első győzelmük 1928 óta.